Az utóbbi évek filmes felhozatala miatt sokunknak már a könyökén jöhetnek a zombik és azok egyéb permutációi. Nem csoda, ha felkapjuk a fejünket egy olyan címre, amely végre nem a húsra éhező élőholtakat próbálja milliomodra is eladni a nézőnek. A Nappali műszak egy mostanra igen háttérbe szorult műfajt igyekszik egy kicsit előrébb húzni. Az, hogy mennyire sikerült ez jól, igencsak megosztó lehet a Netflix felhasználók között.

Bud Jablonski (Jamie Foxx) a felszínen egy teljesen átlagos kaliforniai állampolgár. Medencetakarítással igyekszik biztosítani lányának a boldogabb életet. Az elvált férj azonban a felszín alatt ennél sokkal izgalmasabb munkát végez. Szabadúszóként írtja a Kaliforniában felbukkanó vámpírokat. Ez azonban kevés a megnövekedett családi költségek fedezésére. Visszatér hát Big John Elliott (Snoop Dogg) segítségével a vadászok szakszervezetébe, de nem feltétel nélkül. Korábbi kihágásai miatt a nyakába varrnak egy irodista felügyelőt is. Seth (Dave Franco) azoban nem dolgozott még terepen sohasem. Nehéz napok várnak Budra, a város élőholtjai mozgolódni kezdtek.

Indul a vadászat!

Teljesen rendben van az, hogy lassan kezdik Hollywoodban is a zombitémát pihentetni. Sok volt azért már belőle, mondhatni sikerült teljesen kivesézni. A Netflix idén kicsit kikacsintott ez mögül a beszürkült függöny mögül és egy kicsit beporosodott műfajt igyekszik kicsit megtisztítani. A Nappali műszak a vámpírok és vámpírvadászok közötti ellenségeskedést szeretné újra feleleveníteni. Egy kis humor hozzáadásával még paródiaként is funkcionál, noha nem olyan erősen, mint a Zombieland.

Az egy óra ötven perces játékidő bőven elég a filmnek, hogy bemutasson mindent, amit szeretne. Számomra ez volt ez egyik pozitívum. Magát az alapkoncepciót is láttuk már eddig rengeteg helyen. Az elvált férj minden erejével igyekszik volt feleségét és gyermekét támogatni. A főszereplőnek azonban van egy olyan élete, amiről nagyon kevesen tudnak. Ez a felállás rendkívül ismerős lehet sok más filmből. Azonban erről nem is lehet túl sokat beszélgetni, mert ez csak egy dramaturgiai alapot szolgáltat a későbbi konfliktusokhoz. A film sem foglalkozik az alapsztorijával túl sokat.

Elmondható, hogy a Nappali műszak egyes aspektusai rendben vannak. Mások viszont elképesztően túlerőltetettek. Egy parlagon heverő műfajt vesz elő ismét, hogy legyen némi változatosság. Ez teljes mértékben támogatandó. A zsánert figyelembe véve egy akció-vígjátékról van itt szó, amely érezhető hullámvölgyekkel van tele. Olykor simán képes felpörgetni a nézőt, máskor meg inkább a filmbe pörgetnénk bele, hogy történjen valami. Jómagam egy erősen túllátványozott, gyengébb humorral rendelkező produkciót vártam. Tekintve, hogy a film a feléje társított elvárásokat teljesíti, így képes voltam bármiféle elégedetlenkedés nélkül végignézni.

Túl sok, túl erőltetett

A Nappali műszak szerencsére nem veszi magát túl komolyan, még az eseményeket elindító alapsztorit sem nagyon. Amire fel szeretné hívni a figyelmet, az az, hogy világunkban a rohamosan dráguló élet egyre nehezebben követhető. Megélni egyre bonyolultabb. Ezt az üzenetet kívánja továbbítani a néző felé. Többet nem is vállal, de nincs is nagyon rá szükség. Értjük, köszönjük és elfogadjuk. A látvány és a hangulat az, amire ez a vígjáték kiéleződött és ezt nem is titkolja. Egy kicsit még túl is tolja.

Maguk az akciójelenetek agyon erősen próbálnak látványosak és lélegzetelállítóak lenni. Ez miatt is érzi az ember, hogy már-már túl sok az, amit lát. J. J. Perry rendezőként most debütál először, de kaszkadőri múltja igen erős nyomot hagyott az alkotáson. Szerencsére képes voltam vígjátékként tekinteni a filmre, ezért egy ideig ez nem is zavart. Volt egy pont viszont, mikor már nem tudtam annyira értékelni a képtelen harcjeleneteket. Tény, hogy ezen a téren mindig tudott újat mutatni, de nem tudtam elsiklani afelett, hogy szinte rám erőszakolja a film ezeket a képeket. Kétségbeesetten próbálja bizonyítani a néző felé, hogy ő bizony mega-látványos és sehol máshol nem láthattunk még ilyet.

Mellőzzünk mindenféle elvárást!

Karakterek szempontjából a film mondhatni igen szokványos. Jamie Foxx elvált apaként igyekszik érvényesülni. A karakterének szövege, az észjárása és a habitusa teljes mártékben a színészre lett írva. A motivációja egyszerű és megfogható. Snoop Dogg Big John Elliottként ugyan túl sokat nem szerepel, de a rá jellemző lazasággal kezeli a karakterét. A Dave Franco által játszott Seth egy végletekig sablonos „anyámasszony katonája” karakter, aki ellensúlyozná Bud keménységét, mint ahogy azt már máshol megszokhattuk. Karla Souza főgonosza pedig abszolút megfoghatatlan, még a motivációja sincs mélyebben kibontva. Nem érdemes túl nagy elvárásokat támasztani a film felé ezen a téren se. Akkor nem éri az embert csalódás.

Mindent összegezve a Nappali műszak egy egyszer nézhető, enyhe humorú, túlzott látványú akcióvígjáték. Túl sokat nem vállal, ez rendben is van így. Felhívja a figyelmet az egyre dráguló világ kihívásaira, az egyre rögösebb megélhetési színvonalat. Mindez egy enyhébb humorú vígjátékos köntösbe van burkolva. Nem célja ugyanis, hogy lesújtó hangulatot közvetítsen. Szerencsére nem veszi magát túl komolyan, viszont kétségbeesetten próbál megfelelni látványos akciójelenetek terén az igényeknek. Emiatt erősen tolja az arcunkba túlbonyolított koreográfiájú harcjeleneteket. Ezt már nézőként igen nehéz megemészteni. Zene terén viszont kifejezetten jó a film összeállítása. Snoop Dogg filmbéli jelenlétével evidens, hogy a nyugati parti gengszter rap is illik a kaliforniai hangulathoz. Egy esélyt megér a film, egy egész estét hétvégi kikapcsolódásnak pont ideális.