Rober Galbraith nevével eddig nem találkoztam, így egyenesen következik, hogy a Kakukkszó című munkáját sem ismertem. Pedig van belőle egy sorozat is, melyet az HBO készített C. B. Strike címmel – minden könyv kapott egy saját évadot, ez jelen esetben három részes szezont jelent. Azonban most már úgy vagyok vele, hogy ezt a sorozatot muszáj lesz végig olvasni. A hangulata és a karakterek egyszerűen beszippantják az embert, és addig nem engedik ki, amíg fel nem gyöngyölíti az ügyet.

A történetet egyből egy helyszíneléssel indul. Azon kívül, hogy egy fiatal, világhírű, gyönyörű modell lány fekszik összetörten a betonon, sokat nem tudunk meg. Tél van, de hogy pontosan mikor, arról is csak idő közben kapunk tájékoztatást, mintegy mellékes információként. Persze, később – még a prológusban – elárulja az író, hogy végül lezárták az ügyet, öngyilkosságnak könyvelték el. Itt már mindenki, aki már legalább egy krimit elolvasott vagy látott életében,  sejti, hogy ez biztosan nem az volt. Különben miről szólna a könyv további 540 oldala?

Gyilkosság vagy öngyilkosság?

Viszont amennyire biztosak lehetünk benne, hogy volt gyilkosság, annyira elbizonytalanít minket minden tényadat. 3 hónappal később, tavasszal kapcsolódunk be újra a történetbe, méghozzá azon a ponton, ahol a hányattatott sorsú magánnyomozó, Cormoran Strike először találkozik a helyettes titkárnőjével, Robinnal. Akit egyébként a háta közepére sem kíván. Ezután mindkettőjük életének alakulásába bepillantást nyerünk, míg a munkanap délelőttjén meg nem jelenik egy új ügyfél, aki az elején meghalt lánynak a testvére. Innentől egyszerű a matek: felkéri, hogy nyomozzon a testvére halála körülményeiről, mert szerinte megölték.

Bár a kor változott, a körülmények mások, mégis a londoni hangulat és az egyébként zseniális megfigyelő együttesen egy modern kori Sherlock Holmes-ot fest elénk. Talán a legszembetűnőbb különbség az, hogy Cormoran életútja inkább illene egy skandináv nyomozóhoz, csak úgy sugárzik belőle a szenvedés és a bánat. Azonban a történet előrehaladtával a karakter is változik, és a végére teljesen beleillik az angol skatulyába.

Számomra nehezen indult be a történet. Az első körülbelül 50 oldal csak arról szólt, hogy a főbb karaktereknek milyen a háttere, milyen kapcsolatban vannak egymással, és úgy általánosságban hol helyezkednek el a világban. Ezután mondjuk egy pillanat alatt olyan sebességre kapcsolt, hogy az ember csak arra eszmélt, hogy véletlenül elolvasott 100 oldalt, és az átmenetet sem lehetett érezni, hol kezdődött az izgalmas rész.

A szemfüles olvasóknak, vagy a gyakorlott nyomozóknak a történet felénél már vannak sejtései, ki és miért tette, amit tett. Persze, még mindig bárki lehet, és akire rá akarja terelni az író, lehet hogy kiderül, mégis ártatlan. Mégis, annyi apró árulkodó jel van, hogy az embernek csak a szemét nem böki ki. Persze, utólag könnyű okosnak lenni. Mindenesetre egy izgalmas nyomozást kísérhetünk végig, ahol akár az utolsó pillanatig is elfedhető, mi is történt valójában. Amit egy csavarral spékel meg az író.

De hogy ki is az író…

Robinról időközben kiderül, mennyire hasznos asszisztens, így végül is marad, mint szárnysegéd – akár csak a Batman esetében. De hogy mi köze is van ennek az egésznek a Harry Potterhez? Akik már találkoztak ezzel a munkával, biztosan ismerik a titkot. Akik pedig még nem, azok a sorozat rövid, angol nyelvű trailere után megtudhatják.

Szóval a meglepi, ami annyira nem is nagy dolog. Rober Galbraith csak egy írói álnév, melyet J. K. Rowling használ. Ennek egyszerű oka van: nem szerette volna, hogy a sikersorozata miatt legyen elismert ez a könyve. Teljesen érthető, hiszen úgy nem kapott volna valós képet arról, hogy nem csak a fantasy, hanem a krimi világában is tud alkotni. A sorozat itthon a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg.