Az egészség mulandó dolog, az emberek pedig hajlandóak bármekkora árat megfizetni azért, hogy egészségesek maradjanak. Nem meglepő hát, hogy ez az egyik legjövedelmezőbb üzlet a világon, a gyógyszergyártók és a biztosítók felfoghatatlan mennyiségű pénzt keresnek ezzel. De mi lenne, ha létezne egy csodaszer, ami majdnem minden betegséget meg tudna gyógyítani, vagy akár a halálból is vissza tudná hozni azt, aki elfogyasztja? Hogyan hatna mindez a világunkra: egy tökéletes világot teremtene, vagy fenekestül forgatna fel minden létező rendszert? Az Adult Swim új animációs sorozata, amin a méltatlanul hamar elkaszált Scavengers Reign alkotói is dolgoztak, egy politikai thrillerbe oltott dramedy, ami már most az év egyik igazi meglepetése.

Marshall Cuso gombakutató olyasmit talál Peru hegyei között, aminek ő maga sem hitt a létezésében: a legendás „kék angyal” gombát, amiről úgy tartják, hogy bármilyen sebet vagy betegséget képes gyógyítani. Miután kalandos úton visszatér az Egyesült Államokba, a puszta véletlennek köszönhetően összefut az egykori gimnáziumi barátjával, Frances Applewhite-tal, akinek elújságolja a felfedezését. Marshallnak fogalma sincs róla, hogy ezzel milyen események láncolatát indítja el.

Hamarosan megjelenik nála a szövetségi kormány kábítószer-ellenes ügynöksége, a DEA, és így menekülni kényszerül. Marshall csak Frances-re számíthat, akiről viszont nem tudja, hogy az egyik legnagyobb gyógyszeripari cégnek, a Reuticalnak dolgozik, és ha nem mutat fel záros határidőn belül valami kézzelfogható eredményt, akkor búcsút mondhat az állásának. Elkezdődik a versenyfutás a csodagombáért, miközben senki sem tudja, hogy lehet-e bármilyen mellékhatása a szernek.

Joseph Bennett és Steve Hely, a sorozat készítői könnyen beleeshettek volna a csapdába, hogy egy sima „big pharma” összeesküvés-sztorit hozzanak ki az alapkoncepcióból. Természetesen ez a szál is jelen van, de a Gyakori mellékhatások mesterien árnyalja a felvetett kérdéseket. Az embereken nyerészkedő és a háttérből kormányokat mozgató gyógyszercégek tényleg csődbe mennének, ha valaki találna egy olyan csodaszert, ami minden betegséget tudna gyógyítani, de abban a pillanatban a világ összes bűnszervezete megpróbálná rátenni a kezét. Ha minden sérülés és kórság gyógyítható, akkor a gyilkosság maradna az egyetlen fegyver, és ez soha nem látott erőszakhullámot szabadítana el az egész világon. Szerencsére az alkotók nem foglalnak egyértelműen állást egyik oldal mellett sem, így a néző maga döntheti el, hogy a feljebb vázolt lehetőség utópiát, vagy disztópiát teremtene.

A karakterek is hasonlóan kidolgozott, háromdimenziós figurák (még ha nem is a szó szerinti értelemben). Marshall ég a vágytól, hogy megossza a felfedezését a világgal, és jobbá tegye az emberek életét, de olyan régóta fut a hatóságok elöl, és annyiszor törtek már az életére, hogy még azokban is nehezére esik megbízni, akik segíteni akarnak neki. Frances-nek is megvannak a maga motivációi: nem csak a munkáját akarja megtartani a Reuticalnál, hanem abban reménykedik, hogy a demenciában szenvedő édesanyján is segíthet a gomba. De közben folyamatosan gyötri őt a bűntudat, amiért nem fedheti fel Marshall előtt, kinek is dolgozik valójában.

Az én kedvenceim viszont a DEA-s nyomozók, Copano és Harrington lettek, akik remek párost alkotnak, és míg a történet elején elsősorban a humorért felelnek, a végére a leginkább fajsúlyos mellékszereplőkké válnak. Frances főnöke, Rick Kruger (akit a zseniális Mike Judge szólaltat meg) első ránézésre az ostoba CEO sztereotípiájába illik bele, de idővel azért megmutatja, hogy neki is van némi sütnivalója, és nem csak a profit érdekli. A kvázi főgonosz, Jonas Backstein pedig nem a tettei miatt igazán ijesztő, hanem azért, mert hozzá hasonló alakok minden bizonnyal a valóságban is léteznek.

Az animáció stílusa és a karakterdesign talán egy kissé furcsának tűnhet (bevallom, elsőre engem is kicsit zavartak a „nagyfejű” figurák), de az első epizód végére könnyedén hozzászokik a néző szeme. Az igazán vad pillanataiban pedig a Scavengers Reign-t idéző pszichedelikus jeleneteket tartogat a sorozat. Az aláfestő zene a zsáneregyveleghez hasonlóan eklektikus, van itt minden a dél-amerikai pánsíptól az elektronikus zenén át a hörgős metálig.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy az év első nagy meglepetése számomra a Gyakori mellékhatások. Olyan stíluskavalkád, amihez hasonlót ritkán látni, ezért nem csak az animációs sorozatok rajongói számára lehet érdekes. Szerencsére már be is rendelték a második évadot, így nem kell attól félni, hogy Marshall és Frances kalandjai nem folytatódnak. Úgyhogy ha csak egy „gombás” médiatartalmat tervezel megnézni idén a The Last of Us mellett, akkor ez legyen az.

A sorozat megtekinthető a Maxon.