A kirekesztés természetesen nemcsak a nyugati kultúra kiváltsága. Valahogy mi emberek ösztönösen vonakodunk olyan dolgoktól, amelyek számunkra szokatlanok. Ha valami épp eltér azoktól az általunk általánosnak vélt normáktól, amelyekben hiszünk könnyen elutasítóvá és elzárkózottá válunk. Ez a mechanizmus nemcsak ránk, hanem ennek elszenvedőjére is mély hatást gyakorol. Az a gyűlölet, amit ez a környezet táplál, könnyen átfordul bosszúvággyá. A Netflixen idén megjelenő, A kék szemű szamuráj animációs sorozat történetének táptalaját ez a gondolat alapozza meg.

Japánban járunk, az 1600-as évek derekán. Az Edo korban, ahol a politikai vezetés a nyugattól való teljes elzárkózást választotta, született egy gyermek, aki más volt, mint a többi. Egy félvér japán kisded (Maya Erskine), akinek titokzatos apja a nyugati világból származik. Az ország bezárta kapuit, az idegenekkel szemben pedig a teljes társadalmi kirekesztés vált általánossá a mindennapok gyakorlatában. A gyermek maga is ennek áldozatául esik. Feltűnő kék szeme miatt a japán emberek számára ő egy Onryou, egy démon, aki csak bajt hoz az országra. Az elnyomás ellenére azonban a gyermek mégis pártfogóra akad egy vak kardkovács (Cary-Hiroyuki Tagawa) személyében. Megtanulja a kardkészítés és forgatás művészetét. Útnak indul, hogy bosszút álljon azon a nyugati férfin, aki miatt így jött a világra.

Nincs új a felkelő nap alatt

Leszögezhetjük, hogy a Netflix saját gyártású animációs sorozatok terén tud egészen kiemelkedő darabokat is létrehozni. Világosan látszik az utóbbi időben, hogy a szolgáltató igyekszik magáévá tenni a japán kultúra kedvelőinek széles körét szerte a világon. Nem csoda, hisz ez a piac hatalmas és rengeteg potenciál van benne. Épp ezért az üzleti döntés jogos. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy idén látott napvilágot a platformon többek között az Onimusha és az Ooku: A belső palota, amelyek pont ezt a szegmenst szeretnék megszólítani, valamint tágítani kívánják a műfaj befogadó körét.

Az animék műfaján keresztül bemutatni ezt a kultúrát egy dolog. Jó, élvezetes és releváns történetet keríteni ezekhez és azt felvonultatni már egy másik fejezet. Hisz itt sincs már szinte új a nap alatt. Bosszúálló témájú történetekből annyi van, mint égen a csillag. Ez alól A kék szemű szamuráj sem kivétel. Történeti szempontból egy vérrel, brutalitással és szexualitással (tehát mondhatni a mainstream televíziózás sarokköveivel) teletűzdelt sztorit láthatunk. Egy szimpla bosszúálló szamuráj mese a sógunok világában. Az ilyen és ehhez hasonló forgatókönyvek lapjai már kitennének egy egész esőerdőt. A sorozat zsenialitása tehát másban keresendő.

Mindenben ott van az egyensúly

A környezet, ahol éppen járunk az Edo kori Japán. Ebben az időben a nagyvárosok utcai élete nőni kezdett, a társadalom gyarapodott, de a sógunátus határozata alapján a nyugati befolyást és működést a szigetország csaknem teljesen kizárta. Ennek az volt a célja, hogy megerősítsék a politikai rendszert és a társadalmat, valamint minimalizálják a külföldi kapcsolatokat és a kereskedelmet. A sorozat nem kifejezetten a történelmi hűségre koncentrál, hanem egy fiktív sztorit kíván bemutatni, amit az akkori viszonyok egyengetnek. Azonban a fikciót nagyon jól keretek közé szorítja azzal, figyelmet fordít a históriális relevanciára is.

Ezzel képes a két oldalt egyensúlyba hozni. Főhősünkben, Mizuban egyesül a Föld két félteke, a nyugati és keleti világ. Talán ő hivatott arra, hogy a két erőt a mérlegre állítsa, de csak kirekesztéssel és bosszúvággyal találkozik, bárhova is megy. Valóban egy Onryou lenne? Miért fűti ennyire a bosszúvágy? Mit rejt ez a szűkszavú, látszólag érzéketlen szamuráj-jellem? Sok-sok kérdés merülhet fel a nézőben, mikor nekiül végignézni a 8 részt. Biztosíthatom, mindre szépen lassan fény derül.

A kék szemű szamuráj rendkívül jól építi fel azt a mesét, amit el szeretne mondani. Mára már elég általánossá vált, hogy a nézőt rögtön az események közepébe varázsolják az alkotók. Nem csoda, hisz ez a modell nagyon jól működik. Ahogy haladunk a sorozatban, úgy bukkannak fel folyamatosan a kérdőjelek a szemünkben, aminek megoldását először csak képfoszlányokban láthatjuk. Ezek a foszlányok a sorozat végére egy teljes egésszé formálódnak. Mizu kalandja is így épül fel. A nyolc rész alatt teljesen megismerhetjük a főhőst, annak előtörténetét és motivációját. Ha pedig a hős motivációja ismert, akkor a néző azonosulhat is vele.

Mizut megérteni, eggyé válni az ő gondolataival és érzéseivel így már nem nehéz feladat. Az ő életét folyton folyvást beárnyékolja az erőszak, a kirekesztés és az árulás. Ezek a motívumok még arra a kevés örömteli időszakra is hatással vannak, amin keresztülmegy. Az erre épülő jelenetek pedig megható és érzelmes pillanatokat képesek a képernyőre hozni, céljuk pedig szintén az egyensúly megtartása. A kék szemű szamuráj által bemutatott világ nagyon erőszakos és kizsákmányoló, de a balanszot rendkívül jól fenntartja a Japánra jellemző színes, szép és idilli atmoszféra, amelyet időnként láthatunk.

Az ötvözet erősíti a katanát

Technikai szempontból az előbb említett képi világ mellett, amely szépséget és vérengzést egyaránt magában hordoz nem utolsó szempont a sorozat zeneválasztása is. A stílus remekül keveri a japán és nyugati zenei motívumokat. A jelenetek aláfestő muzsikái a hagyományos japán hangzást mixelik a nyugati western és rock n’ roll stílusjegyeivel. Bár ez elsőre elég furcsán eszkalálódhat, mégis tökéletesen beleillenek a sorozat légkörébe.

Az animációs stílusban inkább az amerikai jellemzők dominálnak, de sokat merít a japán animék jegyeiből és dinamikájából is. Külön érdemes megjegyezni, hogy láthatunk pár nagyon igényes és szemet gyönyörködtető kamerabeállítást és mozgást, amely felturbózza kicsit az élményt. Kiemelnék egy ilyen jelenetet az utolsó részekből, ahol a főhős több ellenséggel szemben küzd, közben a kamera folyamatosan körfártol vágás nélkül. Alatta nyugati stílusú rock n’ roll zene élénkíti ezt a dinamikus jelenetet. Ezt a megoldást személy szerint nagyon élveztem és biztos vagyok benne, hogy sokaknak elnyeri majd a tetszését.

A történetben találkozhatunk sok színes és érdekes karakterrel, akik nagyon sokat hozzáadnak a sorozathoz. Mizu, a főszereplőnk habár egy hidegvérű gyilkológépként ismerjük meg, legbelül nagyon is emberi és törékeny, épp úgy mint bárki más. Útja során számos ellenséget és társat szerez, akiknek fejlődése is nagyon érdekes és releváns. Kiemelkedőek a különféle fordulatok és nem várt fejlemények a sztoriban, amelyeket kis léptékben, rendkívül jól adagoltak az írók. Kevés olyan fejleményt tudok mondani, ami úgy alakult ahogyan magamban megjósoltam, mindig tudott valami meglepőt mutatni. Az ebben rejlő potenciál teljes mértékben ki van használva.

A szamuráj legendája folytatódik

Mindent összegezve A kék szemű szamuráj egy ízig-vérig japán virtusú bosszúálló történet. A sztori bár nem hoz látványosan újat, a tálalása nagyon a fején találta a szöget. A sorozatban az egyensúly fenntartása a véres brutalitás és az emberi lélek gyengéd érzelmei között kiemelkedő. Remekül balanszba hozza a nyugati és keleti kultúra stílusjegyeit, amelyek között a kapocs maga Mizu, a főszereplő. A főhős és a felbukkanó karakterek kapcsolata és jellemi fejlődése tiszta, érthető és átélhető, releváns háttér történetekkel és motivációkkal.

A sorozat ábrázolásmódja ötvözi a japán és amerikai animációs stílusjegyeket, rendkívül jó kameraeszközöket bevetve. Egy bosszúállós történethez az Edo kori japán társadalmi és politikai berendezkedés nagyon jó táptalajt biztosít. A szigetország történelmébe felettébb jól integrálták ezt az fiktív szamurájlegendát. A véres és kegyetlen atmoszféra mellett pedig megjelenik a szerelem, a remény, a megnyugvás, amelyekre sötét fátyolként borul rá az árulás és a kirekesztés. Jó szívvel ajánlom mindenkinek a sorozatot, és a végkifejlet előfutára egy nyilvánvaló folytatásnak, amiben erősen bízhatunk, hogy jó lesz.