Nézőként ki vagyunk éhezve a jó előzménytörténetekre. Tűkön ülve vártuk, mit tud majd mutatni A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi, vagy épp a Sárkányok háza. A siker nem is maradt el. Kevesebb visszhangot és memet kaptak ugyan, mint az eredeti történetek, mégis méltán az elődök nyomdokaiba léptek. A Netflix is igyekezett megörvendeztetni a Vaják saga szerelmeseit egy, a saga cselekményeit megelőző történéseket bemutató minisorozattal. A Vaják: A vér eredete azonban sajnos több sebből is „vérzik”.

Ríviai Geralt történeteit csaknem 1200 évvel előzzük meg ebben a 4 részes minisorozatban. A Vaják világának egyik legmeghatározóbb eseménye, a Szférák Együttállása előtt nemsokkal vesszük fel a fonalat. A tündék lakta birodalomban Merwyn hercegnő (Mirren Mack) erőszakos hatalomátvételét követően arra készül, hogy éhező népe számára új világokat hódítson meg. A monolitok segítségével lehetővé válik az utazás a világok között. Az újdonsült császárnő azonban sok ellenséget szerzett magának az idők folyamán. Épp ezért hét számkivetett tünde harcos összefog, hogy megdöntsék uralkodását.

Az alapanyag kínzó hiánya

A Vaják: A vér eredetének fő történetszála nagyjából ezekben a sorokban ki is merül. A minisorozatban mindössze 4 rész látott napvilágot, és ebbe kellett belesűríteni egy releváns előzménysztorit. A sorozat showrunnere Declan De Barra volt, aki már az eredeti sorozatban tevékenykedett, de a neve feltűnik még a Vasököl és A sötétség kora című sorozatok stáblistáiban is. Mondhatni, hogy De Barranak van némi rálátása a Vaják sagara, de a csapata sajnos ebben a projektben nagyon sok problémával nézett szembe, amely a produkción sajnos meg is látszik.

A felvezetőben említett két sorozat esetben a történet íróinak volt bőven lehetőségük és alapanyaguk ahhoz, hogy összeüssenek egy releváns előzményszálat. George R. R. Martin és J. R. R. Tolkien is (forgatókönyvírók nagy szerencséjére) már papírra vetettek olyan fontos történéseket, eseményeket, amelyek az eredeti történetet jóval megelőzik, és így magyarázzák annak bizonyos aspektusait. Sapkowski Vaják történeteinek nincs olyan releváns előtörténete, amely magától az írótól jött volna, Ő maga soha nem is fog ilyet már papírra vetni.

A sorozat íróinak így kvázi a saját fantáziájukat kellett hadba hívni, hogy megszülethessen egy olyan történet, amelyről mindenki csak beszél a Vaják világában. Ezzel még nem is lenne akkora baj, de ha ehhez még a megfelelő pénzügyi alap sincs meg, akkor az tud már galibákat okozni. A sorozat egyes források szerint nem volt túlzottan elárasztva a pénzmaggal, így jobbára a Netflix számára is afféle hiánypótlóként funkcionál a széria. Ennek okán pedig mellőztek mindenféle kreativitást, amit egy Vaják történet igényel.

Kicsi pénz, kicsi eredettörténet

A fő kérdésem A vér eredetével szemben az volt, hogy tudni fogja-e, mit is kell elmesélni tulajdonképpen. Erősen építve a szövegkörnyezetre és a dialógusokra nagyon jó elbeszélés lehetett volna a sorozat. Azonban a párbeszédek végtelenül fantáziátlanok és nem is tesznek hozzá érdemben az egész történethez. Tekintve, hogy a szereplők listáját már az interneten is fel lehet lelni, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a bemutatott karaktereknek abszolút semmi közük nincs a Vaják világához.

Persze ez alól is vannak kivételek, hiszen találkozhatunk itt Eredinnel, Avallac’h-hal és a méltán híres tünde jóssal, Ithlinne-nel. Ők nyújtanak néminemű kapcsolódást Sapkowski világához, viszont a főbb karakterek mind fikciósak. Egy eredettörténetnél még inkább fontos az, hogy azok is értsék a körülményeket, akik azelőtt nem is találkoztak semmilyen formában Geralt történeteivel. Itt azonban az erőtlen történetmesélés és üres párbeszédek mögött nem bontakozik ki releváns sztori. A karakterek dialógusai rendkívül fantáziátlanok, semmitmondóak és olykor még kínosak is. Dobálóznak mindenféle légből kapott nevekkel, mintha ez épp fontos lenne, de mi, nézők nem tudjuk normálisan felgöngyölíteni, miről is van szó tulajdonképpen.

A sztori rendkívül gyorsan halad előre. A négy rész talán túl kevés ahhoz, hogy elfogadható szinten be lehessen mutatni ezt az eseménysort. Ezenkívül tele van hullámvölgyekkel. Egyes esetekben vesz egy nagy lendületet a cselekmény és halad szépen a célja felé, máskor pedig megreked saját kis gondolatainál, megtörve ezzel a felvett lendületet. Leszűrve ebből a tanulságot sokszor maga a sorozat se tudja, mit kell pontosan bemutatni.

Pozitív aspektusa a sorozatnak azonban a látvány, ami a szemünk elé tárul. Nem kifejezetten a CGI-ra értem, mert azon a téren azért nem annyira lélegzetelállító. Sokkal inkább a díszlet és a jelmezterv az, ami nagyon jól áll a sorozatnak. A helyszínek gyönyörűek, a jelmezek igényesek, valamint a díszlet is nagyon igényes. A környezet erős közel-keleti hangulatot varázsol. Ennek lényegét annyira nem értettem meg, miért szándékozik az arab világ hangulatát közvetíteni, de lényegében ezzel nincs gond, bőven elfér ebben a környezetben.

Összegezve

Összességében a Vaják: A vér eredete nem hozta sajnos mindazt, amit vártunk. Habár a díszlet és a jelmezterv teljesen rendben van és igényes, történeti szempontból sok helyen hagy kívánnivalót. Az üres és céltalan párbeszédek mögött ugyancsak céltalan sztori húzódik meg. Persze alapanyag híján az alkotók is nehéz helyzetben voltak, de ezt a fajta szabadságot nem sikerült jól kihasználni. Cserébe persze sikerült beleerőltetniük azokat a PC dolgokat, amiket addig nem volt lehetőségük és ez már csak hab a tortán. A történetszál nagy hullámvölgyeken megy keresztül és nehezen követhető. A színészek sem kaptak megfelelő instrukciókat, habár mindnyájan a maga nemükben tehetségesek, nem igazán látszik a játékukon, hogy tudják milyen sagaba is csöppentek bele. A vér eredete egy elég gyenge próbálkozás arra, hogy bemutassák, mi is történt 1200 évvel Geralt történetei előtt.