A sorozat szerető ember manapság bőség zavarában szenved. Ennek következtében a Kritizátor csapatában is vannak, akik le vannak maradva. Hé! Talán geekek vagyunk, de életünk nekünk is van. Aztán beköszönnek olyan időszakok, mikor ráébredünk, hogy valahol még nem láttuk azt, mikor Bobby kilép a zuhany alól és gyorsan felhozzuk magunkat a Szomszédokból, hogy megtudjuk Vágási Feri belépett-e végre az internetbe vagy sem. Volt már erre példa, és ez a cikk is erről szól most.
Supergirl 5. évad
A Supergirl tavaly egész jól megtalálta hangját, meg bedobott egy kis társadalomkritikát is. Persze tudható volt, hogy CW-n ez felvizezett dolog lesz, de mindenképpen jót tett neki. Az idei szezon indulása előtt már belebegtették, hogy idén az idegengyűlölet téma szerepét, a technológia veszi át. Aztán a nagy büdös… Szóval semmi nem lett belőle, legalábbis nem értékelhető szinten. Eleve az évad egész végig erdőben eltévedt kisgyerek volt, aki keresi a megfelelő utat. Számomra az mint koherens egész, valahogy szétcsúszott. Eleve rühelltem a Lena-Kara közti ellentétet, mert baromi karakter idegennek hatott az ifjabbik Luthortól, hogy hisztizzen. Aztán a crossover után érződött, hogy erre a készítők is rájöttek / eleve vissza akarták rántani a barátságukat a szakadék széléről.
Bárhogy is, ezt sikerült vacak írással alátámasztaniuk. Mint oly sok másik Arrowerse sorozat esetében, most is a sok karaktert láttam gondnak. Mindegyiknek volt kisebb-nagyobb sztori szála, amelyek félig kidolgozottnak hatottak időhiány miatt. John Cryer mondjuk meglepően jó Lex Luthor volt, még akkor is inkább a Jesse Eisenberg vonalat vitte. Mondjuk sokszor lefolytották a De akkor is, ki gondolta volna? Kellene ennek a sorinak egy erős kezű vezető író, vagy egy tökös showrunner aki az asztalra csap a fővonal esetén, és asztalra csap a részek esetén is, mert így mindig szétesik a fókusz, és ez a legnagyobb baja az egésznek.
The Flash 6. évad
Na ezzel mit kezdjek? Ugye elvileg az évad eleje a crossover felvezetésének lett beharangozva, ami amolyan „szűzkurvásan” valósult meg. Igaz is volt, meg nem is. Sajnos nyilvánvaló volt, hogy Barry nem hagyja ott a fogát az eseményben, Oliver Queen meg igen, akinek befejeződik a sorozata. Felesleges is volt annyit bőgni a dolgokon, és még csak akkora utóhatása sem lett annak a nagy eseménynek, amire lényegében a sorozat eleje óta készülünk (gyakorlatilag meg csak ide erőltették éppen be a szálat). Kaptunk azért egy évad gonoszt, akit a rettentő karizmatikus Sendhil Ramamurthy alakított, de valahogy sablonos és felszínes karakter lett belőle, akit egy rész alatt szoktak elkalapálni hőseink.
Azért a Thinker sokkal jobb volt. Az évad második felében meg megkaptuk a női Mirror Mastert, ami akár jó felütés is lehetett volna, de a végére itt is szétcsúszott a karakter. Nem is emlékszem a motivációjára. Egyáltalán. Bocs. Iris egész „elrablása” sablonos, kiszámítható volt, amit széthúztak és számomra ettől unalmassá vált. Tudjátok mi hiányzik? Tom Cavanagh meg a Reverse Flash. Ennyi, kimondtam. Hol van már az szórakoztató első évad? De, ha már Reverse Flashnél tartunk… , mindegy. Tudod, majd következő évadban.
What we do in the Shadow 1. évad
Na, ez kellett nekem! Van már második évadja is a sorozatnak, de én még csak az elsőt toltam le. Az a baj, hogy mikor másoknak ajánlok sorozatot (nem itt, hanem élőben sör mellett), hogy az én humorom az nem közönség humor. Aztán persze lehet tévedek, mert ez az azonos című film alapján készült, ami elég nagyot ment a rendezővel együtt. Taika Waititi ugye azóta robbantott Oscar bácsinál a
Jojo Nyuszival. Aki a filmet szerette annak a sorozatot is be fog jönni. Áldoku pár nagyvárosi vámpírról, akik inkább lennének nagyvárosiak, mint az emberiséget leigázó vérszívók. Tele van pakolva vicces figurákkal, abszurd szitukkal. Meg ember! Matt Barry! Kell ennél több? Nem mindenkinek lesz a kenyere, de akinek igen, az készítse a vajat. Szitkom hosszú részek, reggeli mellé tökéletes.
A Mr. Robot végleg véget ért a negyedik évaddal, és azt kell mondjam, hogy nem csak a sorozathoz méltóan, de igen nagy bummal és elegánsan lépett le. Nehéz bármi újat mondani erről a szériáról a kliséken kívül. A sztori zseniális, a rendezés csillagos ötös, Rami Malek fantasztikus, Christian Slater pedig gyönyörűen játszik a keze alá. A legjobb az egészben, hogy mindig rengeteg kreatív energiájuk és durrogtatni való ötletük maradt a legvégére is. Nem is akármilyen csavarokat kapunk a az utolsó pillanatban is. Eleve olyat bedobni, hogy egy egész részt párbeszéd nélkül lenyomnak, az mekkora truváj már? Jó, biztos nem példa nélküli, de ez csak egy kiemelése Esmail kegyetlen kreativitásának. Igaz, persze még a kissé gyengébb második évad is jól muzsikált nálam, de ez mindenképpen adja az első zsenialitását. És végül minden puzzle darab összeáll. A Mr. Robot egy olyan sorozat, amit fel kell röffenteni a DVD-s polcra, hogy idővel újra lehessen nézni.
Íme a második leköszönő sorozat. Köpködni fogtok rám, de ezt hívom én az okos Big Bang Theory-nak. Eleve a poénok sem olyan nyilvánvalóak, hanem csak óvatosan az agy alá csúszósak. Ahogy egy régebbi cikkemben említettem is, egy nagyon nagy gond van ezzel a sorozattal, mégpedig az hogy nagyon rövidnek érződnek az évadok. Az utolsó etapban a Szilícium Völgy szerencsétlen lúzerei feljutnak a csúcsra, de kiderül, hogy közel sem olyan könnyű ott téblábolni. A végső kanyar tartogat néhány nosztalgia hintőport is, de ez nem annyira jelentős, hogy ettől legyen erős. A sztori és a gagek még mindig működnek, és a karakterek hibáiból adódó humor még mindig újrafelhasználható. Őrült írói húzásnak tartom azt is, hogy egyik szar helyzet megoldásából növekszik ki a következő csapda a szereplők számára, amiből csak úgy tudnak kimászni, hogy még nagyobb kulimászba keverik magukat, aztán mégis minden jól sül el. Kedvenc karakter bónusz: Jian Yang. Sorozat szintet brutálisan emelő díjat pedig Kumail Nanjianinak osztanám ki, aki egy csoda.
Modern Family 11. évad
Matuzsáleminek számító sorozatos kort zárt 11 évaddal a Modern Család, ami amennyire frissnek hatott megjelenésekor, annyira önmagát ismétlővé vált az utolsó szezonjára. A The Big Bang Theory vége előtt kicsivel én kiszálltam, és abban az esetben, ha nem lettem volna elfogult ezzel a sorival, itt is ezt tettem volna. Arról nem is beszélve, hogy vártam egy kis önreflexiót, vagy érzelmességet az utolsó évadtól, de nem sokat kaptam. Volt benne némi visszatekintés az elmúlt évekre, de az nagyon kínosra sikeredett, az utolsó rész próbált aranyos lenni, de bár ne tette volna. Elment, meg lehetett nézni, és sajnos ez a legjobb, amit mondhatok. Ahogy a Silicon Valley esetében még működött a karakterek tipikus hibáira épített poén generálás, itt már erősen megbicsaklott. Kár érte, pedig egy picivel erősebb évad nem hagyott volna keserű szájízt. Bár talán nem volt ennyire vészes. Vagy mégis? Mindegy, volt, vége lett. Többet nem mondanék.
A harmadik évadával álomba merülő, szupergonosz szüleik elől menekülő tini szuperhősök sztorija nem a legerősebb Marvel sorozatok egyike, de messze nem is a legrosszabb. Sőt, az erős középmezőnybe szórnám. Értem én, miért kaszálták el, de szerintem simán belefér a szórakoztató limonádé sorozatok közé, főleg mert így három lezárt évaddal kerek sztorit kapunk. A látványnál ügyesen leplezték az alacsony költségvetést, oké, most biztos lesz aki melegebb éghajlatra küld, mert volt precedens rá, hogy erősen kilógott a lóláb, de ne várjunk Endgame effekteket kérem.
Az piros pont, hogy volt egy egyedi hangvétele az egésznek, amire az első részektől kezdve rátalált, és konzisztensen vitte végig az utolsó epizódokig. A karaktereknek voltak tipikus tini hibáik, amitől néhány néző falra mászik, de sikerült olyan szereplőket találni a csapatba, hogy teljesen jól működött köztük a kémia, és nem éreztem ellenszenvet senki iránt. A szülők színészei közt, pedig néhol kimondottan, vagy többnyire rutinos sorozat szereplőket kapunk, igaz a karaktereik szerintem gyengébben vannak megírva. Mondom, nem hibátlan sorozat, de egy guilty pleasure plecsnit simán megérdemel.
Ha a Preachert javasolni kellene valakinek, biztos baromi nagy bajban lennék. Szóval egy olyan sorozat egy különleges képességekkel rendelkező papról, aki elmegy megkeresni Istent, aki lelépett a trónról. A keresésben csatlakozik hozzá egy vámpír, meg a volt csaja. De van benne varázsló nagyi, Hitler, egy segglyuk szájú srác, meg egy gyilkolászó halott cowboy is. Ha ezekre nem csillan fel a szemed, semmire sem. A sorozat kissé elüt a kult képregénytől, amiből adaptálva lett, de számomra így is megállta a helyét. Oké, van olyan akinek nagyon nem és hát, azt is megértem. Az biztos, hogy a színészeket viszont baromira eltalálták a szerepre.
Dominic Cooper egyenesen brillírozik a cigiző, mindent leszaró pap szerepében. A sztori az utolsó szezonra teljesen bedurvul, és az írók az összes maradék, beteg ötletüket beleírják a történetbe. Lehetett volna ez egy rövidített évad, mert egy nagyon aprócskát túlnyújtották a rétest, de így is szórakoztató volt számomra. Ha valamire, akkor erre tényleg írhatom, hogy nem lesz mindenki kenyere, nagyon nem. Vallásosak meg se nézzék, mert kitérnek a hitükből. Igen, ideje volt befejezni, most pedig ideje belekezdeni, ha még nem tetted. Aztán ne engem hibáztass! Én szóltam előre.
