Nehéz kritikát írni ilyen évad után, hiszen rengeteg dolog történt az elmúlt 10 hét alatt, amikről beszélnünk kell. Nem hittem volna, hogy a Trónok harca ilyen mélységeket is képes ábrázolni, ami egyszerre volt a történet szempontjából is forradalmi, valamint most már ténylegesen kijelenthetjük, hogy jelenleg George R. R. Martin szerelemgyerekének adaptációja a sorozatkészítés csúcsa. A tovább után spoileresen folytatom az évadértékelést, ami bár nem lesz könnyű, de megbirkózok vele.

„Mindig kell legyen egy Stark Deresben!”

A kezdeti középszerűség kicsit visszavett a lelkesedésemből, mivel nem láttam azt a pluszt, ami miatt megszerettem anno a szériát. A látvány előtérbe került, de főként az epikus pillanatok emelkedtek ki a 6. évad első 6 részében, ezt a történet kidolgozottsága sínylette meg leginkább, ami nagyon nem tett jót neki. Az összes rajongó találgatott, hogy vajon Jon visszatér-e, és ha igen, akkor hogyan fog ez megtörténni, ki fogja visszahozni, és milyen módon támad fel. Talán e momentum volt a legkiszámíthatóbb, hiszen annyi szállal kötődik a történethez a fattyú parancsnok, hogy ha ez nem történik meg, akkor már elhasaltak volna a készítők. Apró meglepetések akadtak azonban, amik feledtették ezt és új színt vittek a Fekete vár körül zajló őrületes konfliktusba, ami egy ideje érlelődött a vadak és az Őrség tagjai között. Igaz, áldozatokkal járt a megoldás, és kompromisszumokra is szükség volt a békéhez, de csak-csak eltűntek a fellegek, és Jon végre a saját útját járhatta, ami rögös és hosszú, mégis hatalmas sikerrel zárult. Mindenképp meg kell említenünk a Fattyak csatáját. Az első hideg zuhany akkor ért, amikor végigültem ezt az 1 órás filmet, mert ez minden volt, csak nem sorozatrész. A csata árnyoldalaira fókuszált a rendező, így nem egy cukormázas polgárháborút láthattunk, hanem egy olyan összecsapást, ami életszerűen prezentálta egy ilyen volumenű esemény nehézségeit. Ha kukacoskodni akarunk, akkor persze itt is voltak olyan mozzanatok, amiket előre is kitalálhattunk, de ezeket nagyítóval kell keresnünk. Ha igazi fan vagy, akkor ezeket csak akkor szúrtad ki, ha testben és lélekben is figyelted az események magával ragadó sodrását, mert erre nagy szükség volt. Külföldön például mozikban is vetítették az epizódot, ami nem meglepő, mivel ez (mint korábban is említettem) valóban egy elég epikus alkotás lett. A záróepizódban látottakról tényleg csak dióhéjban számolnék be, mivel itt elég spoileres momentumoknak voltunk szemtanúi. Férfiasan bevallom, hogy nagyon erősen kellett ökölbe szorítanom a kezeim, hogy ne morzsoljak el egyetlen könnycseppet se, mivel Lady Mormont beszéde és egy múltban látható momentum annyira káprázatosan lett megvalósítva, hogy ember legyen a talpán, aki nem kapkodta ezek után a levegőt. Nagy dolgok várnak még Jonra, amikkel kénytelen lesz megbirkózni, de van benne elszántság és a stratégiai ismeretei is egyre jobbak ahhoz, hogy a Tél szeleit megfékezhesse.

„Mi jobbá tesszük majd a világot.”

Daenerys, aki millió-plusz-egy jelzővel illeti magát, végre elindult a felnőtté válás útján. Tudtuk, hogy a Vastrónra fáj a foga, de hadsereg és hajók nélkül képtelen arra, hogy jogos örökösként meghódítsa a Hét Királyságot, amin egykoron ősei uralkodtak. Ennél a történetszálnál lőtték el a legtöbb klisét, és egyre többször éreztem úgy, hogy csak a neve, valamint Emilia Clarke pofija miatt kap ekkora szeletet a történetből ez az amúgy rendkívül elkapkodott szál. Lehet, hogy ti nem így látjátok, de annyira unalmas volt nézni, hogy mennyit kellett szenvednie Vaes Dotrakban, ahol persze később a sarkára állt és bosszút állt azokon, akik csak vágyai megtestesülését látták benne. Rendezett is nekik egy grill-partyt, ahol az első évadban is látható ‘nem éget meg a tűz, mert Targaryen vagyok’ figurát újra bedobták és mindezt úgy, hogy teljesen meztelenül láthattuk a khaalesit, akit ezúttal tényleg Clarke alakított, és nem egy testdublőr domborulatai virítottak helyette. Míg a Sárkányok anyja közben a pusztában szenved, addig Meerenben Tyrion és Varys igyekszik rendet rakni. Görcsösen igyekeznek a béke megteremtésére, ami teljesen érthető, mert egy rabszolgatartó térségben a szabadság és az emberek saját élete tabunak számít. A mesterek gondolnak egyet és hajóra pattannak, hogy megfélemlítsék a hódítókat, akik teljesen felborítanák a korábbi állapotokat a környéken. A legbölcsebb Lannister ultimátumot kínál nekik, ami sajnos egy újabb öngól Meeren közel sem rózsás történetében. De persze feltűnik a megmentő, aki tűzzel és vérrel (Fire and blood) visszaszerzi azt, ami kirándulása előtt az övé volt. Hab a tortán, hogy a felmentő sereg is érkezik, akiket apjuk halála űzött el otthonukból és flottájukat, valamint hűségüket felajánlva segítenek az utolsó Targaryen sarjnak céljai elérésében. A baj nem azzal van, hogy hihetetlenül jól vannak kitalálva Dany törekvésének egyes pillanatai, hanem az a baj, hogy annyira a képünkbe tolják, hogy ő a jogos örökös és neki minden sikerül, hogy az már fáj. Mindig megszabadul, a sárkányaival porrá éget bármit, ott vannak neki a Makulátlanok, fantasztikus gondolkodású tanácsnokai vannak, valamint egy rendkívül szimpatikus tolmács is lesi a parancsait. Ennél kiakasztóbb és klisés karakter egyszerűen nincs a történetben!  A lány, akinek családja Essosban és Westerosban is hatalmas befolyással bírt és alig volt olyan terület, amit ne akartak volna meghódítani vagy megpörkölni egy kicsit sárkányaikkal, most gondolt egyet, és az őt körülvevőkkel ismétli a történelmet. Bízok benne, hogy a véghajrában nem ő fog uralkodni, mert az túlságosan egyszerű lenne, és a készítők is behódolnának az elvárásoknak. Rengeteg munka lesz még a Sárkányladyvel, de van benne annyi lehetőség, hogy jól el tudják varrni a szálakat és méltó jutalmat kapjon az utolsó ütközet után. 

„Egy Lannister mindig megfizeti az adósságait.”

Főveréb és vallási fanatikusai tovább szorongatják Királyvárat, ami senkinek sem tetszik és mindenki csak tűri, hogy a sötét középkor itt is eluralkodjon. A vallás itt hódít legnagyobb teret a 10 rész alatt, és ezt sem tartom kiemelkedőnek, mégis van benne valami plusz, amiért tetszett. Margery és Tommen a vallás és a hatalom ‘összeházasításában’ látja a békét, ezért teljesen új törvényeket és államformát vezetnek, ezzel is tovább súlyosbítva a városban lakók hétköznapjait. A fúzió senkinek sem tetszik, és ha nem is mondja ki, de csak kényszerből fogadják el azt, hogy a Hét Hite ilyen mértékben teret hódítson magának. Persze elképzelés van, hogy milyen módon törjék le a verebek szárnyait és töröljék le végleg a mosolyt a fanatikusok arcáról, de ezt csak óvatosan felépítve és megfelelően kidolgozva tálalják, mert a bosszú hidegen tálalva a legjobb. Tommen szeretné, ha visszanyerhetné anyja kegyeit, de ez nem olyan könnyű, mivel pont az imádkozó pajtásai miatt kellett vezekelnie és ezt Cersei a mai napig nem felejtette el. Családi kötelékek és barátságok csodálhatják meg a főváros tűzijátékát, gyermekek haragja sújt le, amiért bemocskolták ártatlan lelkivilágukat, a septa pedig pár korty következtében mászik hegyre, hogy beismerje bűneiket. SHAME! 

„Háromszemű holló és a Senki.”

Nem tartozik a főbb események közé, de Bran és Arya között is bőven akadt meglepetés, amik aprócska darabok a gigászi kirakósban, mégis ezekkel együtt alkot egy kerek egészet a 6. évad. Kezdjük kedvenc bérgyilkosunkkal, aki látásától megfosztva tengődik Braavos utcáin koldulva, hogy A lány délutánonként jól móresre tanítsa, így felkészítve őt arra, hogy életét az Ezerarcú Isten szolgálatába helyezze. Váratlan mód Jaquen H’ghar visszaadja a látását Aryanak, majd megkezdődik kiképzésének egy újabb fontos állomása. A göröngyös út végéhez, egy színházi társulaton és egy gyertyafényes beszélgetésen keresztül vezet az út, hogy a gyilkolás mesterségével felvértezve még több nevet húzhasson ki a listájáról. A húsos pite pedig újabb gondolatokat és kapcsolódási pontokat ültethet el bennünk, mert az ifjú farkaslány szorosan kapcsolódik hozzá, amit a lehető legszebb mosollyal kínál bosszújának ajándékaként. Fordíthattak volna több időt a kiképzés bemutatására, mert Braavos és a Fekete és fehér házát még mindig rengeteg találgatás övezi, és a női karakterek közül talán pont róla tudunk a legkevesebbet, holott az egyik legtöbb trükk az ő tarsolyában van, amiből csak ízelítőt kaphattunk.

A Bran körül zajló eseményekre sokkal több időt szenteltek, ezt ezúton is köszönjük, mert a zöld látásról megtudtunk rengeteg érdekességet, aminek részletezésébe egy másik cikkben térnék ki. A legmeglepőbb az Éjkirály eredete volt, amitől leesett az állam, mert erre az eredetsztorira még véletlenül sem gondoltam, meglepett, hogy meg merték lépni ezt. A múltbeli események teljesen átformálták a flashbackekről kialakított képet, mert nem a szokványos módon vitték képernyőre, és ez is azt mutatja, hogy a sorozat csak úgy dúskál a kreatív megoldásokban. Lehet vitázni arról, hogy ezek mennyire sikerültek jól, de felesleges, mert legalább bemutatták, hogy mire képes az, aki a Háromszemű holló, mint titulus rendkívül megerőltető képességeivel rendelkezik. Ahhoz azonban kétség sem fér, hogy a ‘Hold the door‘ és az utolsó jelenetben látható karakter származásának bemutatásánál elő kell venni a zsepit. Nem csak hogy megható, hanem nagyon egyedi módon nyúltak ehhez a roppant érdekes teóriához, ami most már végleg beigazolódott. Összességében annyit fűznék a legkisebb Stark gyerekek történetéhez, hogy most csak kapocsként működtek közre a rengeteg karakter közötti történetben, mégis jobbra sikerült megvalósítani a hozzájuk kapcsolódó történetszálakat, mint némelyik fontosabb karakternél (khm Daenerys). Reméljük, a továbbiakban ők is központi szerepet kapnak és nem maradnak a háttérben.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, és elolvastátok ezt a ‘rövid’ évadértékelőt. Ti mit gondoltok az évadról és az egyes karakterekről? Szerintetek is érezhető volt, hogy az utolsó két részre sokkal több figyelmet fordítottak? Hogyan folytatódhat a jövőben a széria? A válaszokat várjuk kommentben, de Facebookon is hozzászólhattok az ehhez kapcsolódó poszt alatt. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy bejelentsem, A TRÓNOK HARCA MOSTANTÓL AKTÍV TÉMA LESZ A KRITIZÁTORON. Milliónyi megbeszélni való és érdekesség van a tarsolyunkban, amiket meg szeretnénk veletek osztani. Valar Morghulis