2045-öt írunk. Míg a valóság problémái (pl. a klímaváltozás, környezetszennyezés) megoldásra várnak, addig az átlag polgárok döntő többsége az OASIS névre keresztelt MMORPG-ben éli életét és bújik meg nem csak világuk, hanem személyes problémáik elől. Az MMORPG olyan, mint a World of Warcraft: egy szerveren egyszerre több ezer ember lehet online és játszhat egyszerre. Az OASISben viszont nincs limit az emberszámra, a billentyűzetet és az egeret pedig felváltja a VR-szemüveg. Az OASIS új frontja lesz a jövedelemszerzésnek, a szórakozásnak, a kapcsolatoknak, az életnek. Az OASIS atyja, James Halliday azonban egy napon meghal. Halála után egy videó fogadja a nagyérdeműt: három kulcsot rejtett el az OASIS-ben, amik egy húsvéti tojáshoz vezetnek. Aki megkaparintja a húsvéti tojást, az megörökli Halliday vagyonát és az OASIS-t. Megkezdődik a tojásvadászat.

A popkultúrában úszó OASIS-t Spielberg biztos keze fogja össze. Valahol sorsszerű, hogy pont nála landolt a Ready Player One. Filmtörténeti szempontból nézve, Spielberg már letett klasszikusokat a sci-fi műfajában (Harmadik típusú találkozások, E.T., a földönkívüli). A VR-történet szempontjából a Különvéleményben és az A.I. – Mesterséges értelemben pedig foglalkozott a virtuális valóságot érintő gondolatkörökkel, mégha konkrétan nem is a VR-t tette meg filmjei központjaként. Visszatérése a sci-fihez azonban nem ezért örvendetes. Spielbergnek azért örülünk, mert ugyan ki az, aki képes ilyen biztos kézzel egy ennyire a ’80-as évek hangulatát idéző filmet letenni az asztalra?

A valóságot elnézve nem csodálkozunk, hogy mindenki az OASIS-be vágyik.

A Ready Player One naivitása, giccse, de egyben bája ugyanis ezt idézi, és félreértés ne essék, ezt nem negatívumként értem. Egy virtuális valóságba ültetett kalandfilmről van szó, egy aranyos, de triviális mondanivalóval. Kalandfilm, mert ahogy azt megszokhattuk, vagy egy tárgy, amit meg kell szerezni, és természetesen az ellenség is akarja. Ezt az utat különböző akadályok, logikai fejtörők, csapdák szegélyezik. Az út során viszont a film számos jelenkori problémát is érint. Kapásból ilyen a Halliday tojásáért versengő gonosz vállalat, az IOI, aminek az OASIS-jogok megszerzése után szánt szándéka monetizálni az OASIS-t reklámokkal, mikrotranzakciókkal. A játékosok és üzletemberek közötti különbséget egyébként egy jelenet kiváltképp kiélezi. Főszereplőnk, Wade Watts (Tye Sheridan), ugyanis felismeri, mikor az IOI vezetője, Nolan Sorrento (Ben Mendelsohn) úgy beszél a geek kultúráról, hogy visszamondja, amit popkultúra-szakértők a fülébe súgnak. A videojátékok világában kicsit ismerős nézőnek az Electronic Arts juthat eszébe. Az EA nem véletlenül meg 2012-ben az Arany Szar-díjat, azaz a legrosszabb amerikai cégnek járó elismerést, és talán az sem lehet véletlen, hogy az IOI ennyire hasonlít rá.

Ha a pénzéhes multitól eltekintünk, akkor más problémákkal találkozunk, amit Wade Watts életén keresztül tárnak elénk. Ilyen a játékfüggőség, a valóság teljes elhagyása. Ezeket a film szintén érinti és pontosan annyit foglalkozik velük, amennyire szüksége van. Végtére a Ready Player One egy blockbuster és abból is az, amit nagy betűvel írunk. James Halliday a ’80-as évek és úgy általában a popkultúra megszállottja volt. Wade-t követve pedig belecsöppenünk egy világba, ami felvállalja és ünnepli a geekséget. Kedvenc anime-, képergény-, film- és videójáték karaktereink, eszközeink felbukkanása mosolyt csal a néző arcára, egészen a pillanatig látható Halo-s és Gears of War-os fegyverektől, Traceren és a Starcraft Marine-on keresztül a DeLoreanig és az Iron Giantig (nem, a magyar nevét nem vagyok hajlandó leírni). A filmen belüli utalások elárasztják a vásznat. A rutinos rendezés és az OASIS gyönyörű képi világa mellett sokszor csak kapkodjuk fejünket, hogy minden részletet felfedezzünk.

Halliday halála után természetesen a hátrahagyott mesterséges intelligenciája él tovább.

Ugyanez a nosztalgia-faktor az, ami egyébként számomra antipatikussá tette a filmet és a regényt, mielőtt megismertem volna őket. A Ready Player One ugyanis médiumától függetlenül egy vékony határon táncol, ami szórakoztatóipar franchise rendszerét illeti. Ez pedig az, hogy a történet egy újabb elkeseredett próbálkozás pénztárcánk megnyitására vagy tényleg áll mögötte valami magasztosabb szándék. A válasz valahol a kettő között van. Ernest Cline (a regény írója) és Steven Spielberg érti ezt a világot a gondjaival együtt. Egy franchise-okban fuldokló tömegkultúrában jogos az elképzelés egy ilyen jövőképről, a kreativitás kiveszéséről, amikor mindenki saját találmányai helyett egy franchise eszközeivel, karaktereivel azonosulnak. Egyébként már ez a kérdés is igazolja a Ready Player One létezését.

Ernest Cline világa méltó módon alakult át írott formából filmre. Mielőtt megkapnám a magamét, hogy hogyan merészelek ilyet mondani: igen, olvastam a könyvet és igen, szerettem. Spielbergék remekül ültették át a regény lényegét filmre és bár valóban szinte csak a cselekmény váza maradt meg, a változtatások és azok részletei is arról árulkodtak, hogy a készítők értették, szerették az alapanyagot. Hozzáteszem, Ernest Cline, mint az egyik forgatókönyvíró sem vált hátrányukra. Ennek az átültetésnek a legjobb példái Halliday kihívásai, amik vizuálisan talán unalmasak lettek volna, ha nem változtatják meg őket egy az egyben. Illetve, ha a könyv mellett kellene érvelnem, talán annyi negatívummal illetném a filmet, hogy a regénybeli Halliday kihívásai sokkal nehezebbnek bizonyultak.

Geekek háborúja, avagy bosszú a pénzéhes cégen.

Összességében a Ready Player One a mintapéldája a jó adaptációnak, ami megragadja az alapanyag lényegét, majd azt saját médiumához átfaragja. A VR problémáit érinti, de kalandfilm és szórakoztató blockbuster jellege révén pontosan annyira, hogy az a film stílusába illeszkedjen. Karakterei, hangulata, zenéje és látványvilága remek összhangban vannak történetével és cselekményével, ami egyszerű, akár egy bot. Nagy megfejtéseket senki ne várjon tőle, de ez nem az a film és ez ebben az esetben így van jól. Ha szeretnél kiszakadni a világból és egy jót szórakozni, nosztalgiázni, akkor az OASIS világa tökéletes választás.