Soha se hittem volna, hogy egyszer valaha el fog majd jönni ez a pillanat. Aztán persze valakik csak gondoskodtak róla, hogy mindez mégis megtörténjen. Ugyanis ez a cikk is meg kell hogy kapja a tabumentes jelzőt. Egyfelől mert maga az alkotás kapcsán akkora botrány lett, hogy az társadalmilag elég érzékeny témává tette ezt az egészet. Másfelől pedig azért, mert őszintén bevallom, hogy most kivételesen szeretném széjjel szedni ezt az alkotásnak csúfolt valamit. Ugyanis az, amit az Acolyte, avagy magyar címén az Akolitus kapcsán műveltek, az egyszerűen nem érdemel másmilyen bánásmódot. Szóval készüljön fel mindenki, mert ez most elég hosszú és meglehetősen durva lesz.

Zárójeles megjegyzés: A cikk során szándékosan a sorozat eredeti címét fogom használni, mivel a magyar fordításával újfent akár vallatni is lehet.

Ha röviden akarnám összegezni az Acolyte nyújtotta (khm…) élményt, akkor az nagyjából olyan, mintha valaki egyszer csak váratlanul berúgná a szobád, lakásod ajtaját. Odaszarna egyet a közepére, majd szépen belefojtaná magát miközben te csak ott állsz, vagy éppenséggel akár ülsz és nézel, hogy ez most mégis mi a tosz volt? Majd azután rájössz, hogy mindezt a mocskot neked kell majd még feltakarítani is. Illetve a környezetedben lévőknek és a hivatali szerveknek is magyarázkodhatsz majd és csak reménykedhetsz abban, hogy hinni fognak majd neked. Nagyjából ilyen érzés végignézni ezt az úgynevezett alkotást.

Speciel nálam már ott kezdődtek a problémák, amikor a sorozat készítője Lesley Hadland tett egy olyan kijelentést, hogy őt mindig is érdekelte az, hogy a sithek miként tudták megtéveszteni a jediket és beszivárogni a Köztársaságba. Na most, hithű Star Wars rajongóként ekkor önkéntelenül is ránéztem arra a polcra, ahol a Star Wars-os könyveim vannak és kapásból csak három olyan könyvet találtam ott, amit kedvem lett volna odavágni Hadland-hez. Persze nyilván senki sem feltétlenül ismerheti az összes Star Wars-os alkotást, ahogy én sem ismerem. Illetve az sem mindegy hogy ki mivel és mikor találkozik. Na de könyörgöm, egy ilyen jellegű projektnél legyen már egy olyan minimum elvárás a készítők felé, hogy ismerjék már az alapanyagot, amivel dolgozni kívánnak.

Aztán a másik dolog, aminél forgatni kezdtem a szemem, az a Lucasfilm igazgatójának Kathlyn Kennedy-nek azon megszólalása miszerint „a Star Wars világában mindig is nehéz volt nőként érvényesülni, mert az alapvetően fehér férfiakból álló közönség mindig is ellenszenvvel viselkedett a női karakterek és vagy alkotók ellen”. Ezt a kijelentését némileg árnyalja, hogy nem sokkal az Acolyte megjelenése előtt szinte ugyanez a közönség piedesztálra emelte azt a Fallout sorozatot, aminek szintén egy nő a főszereplője. Illetve van benne egy színes bőrű főszereplő és ha valaki nagyon akarja, akkor rálehetne húzni a kvázi woke jelzőt is. Habár tény, hogy a Fallout készítői nem is ezzel reklámozták az alkotásukat, hanem azzal hogy szerettek volna csinálni egy érdekes történetet érdekes karakterekkel, ami speciel éppen a Fallout világában játszódik. Az eredmény pedig szerintem önmagáért beszél.

Ami pedig a női karaktereket ért megjegyzéseit illeti, nos ez ügyben én komolyan kíváncsi lennék rá, hogy mit is gondol Leia hercegnőről? Vagy akár Amidala királynőről? Vagy mondjuk Ahsokáról? Hova tovább a Lázadók sorozat női főszereplőiről vagy Doctor Aphra karakteréről, akik már azért bőven a Disney éra alatt születtek. A női alkotók terén pedig csak annyit mondok, hogy Karen Traviss Republic Commando sorozata és Claudia Gray szinte teljes munkássága. És akkor már bele se menjünk a videojátékokba. De az előbb felsoroltakon kívül is számos olyan női szereplő van a Star Wars-ban, akik érdekes módon valamiért nem rendelkeznek akkora elutasítottsággal. Sőt!

Ugyanakkor azért azt is meg kell hagyni, hogy a rajongóknak is megvan a maguk sara. Sokan már csak pusztán azért képesek voltak felmagasztalni az Acolyte-ot, mert végre nem az úgynevezett Skywalker Saga-ban játszódik. Persze valahol meg lehet érteni ezt a fajta hozzáállást is. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a Skywalker Saga-ban is, vagy úgy egyébként magukkal a Skywalkerekkel is bőven lehetne még érdekes és izgalmas dolgokat alkotni. Elég csak a Hagyaték szériára gondolni, amiről szintén találhattok a Kritizátoron egy kritikát.

Viszont akkor térjünk át egy kicsit úgymond szakmaibb részletekre. Az Acolyte sorozat ugye a High Republic, avagy magyar nevén a Köztársaság Fénykora érában játszódik, ami amúgy teljes egészében a Disney saját kreálmánya, válaszul a korábbi SW univerzumbeli dolgok eltörlésére. Ugyan sokan érdeklődéssel tekintenek erre az időszakra, azonban én speciel kurvára kíváncsi lennék arra, hogy az Acolyte nézői közül hányan olvasták vagy ismerik a High Republic-os alkotásokat? Speciel azokról is van egy-egy cikk az oldalon, első fázis és második fázis. Habár nem szeretném kannibalizálni azokat a cikkeket, de röviden annyit azért elárulok, hogy bár megvannak a maga érdemei, viszont nem véletlenül lett ilyen rövidre zárva ez a kvázi széria. Aminek elvileg ugye az Acolyte kellett volna hogy legyen a záró darabja.

Ha pedig már itt tartunk, akkor azt minden esetre érdemes megjegyezni, hogy az Acolyte amúgy koncepció szintjén valóban érdekesnek hangzik. Valamint afelől sincs kétségem, hogy össze lehet foglalni a sorozat dolgait, úgy hogy akár az még egy jó alkotásnak is tűnjön. Csak hát ugye ismét ott van az a fránya megvalósítás. Már pedig az Acolyte egy az egyben magába foglalja az összes olyan hibát, amit a filmkészítés során csak el lehet követni. Legyen szó a forgatókönyvről, a rendezésről, a vágásról vagy éppenséggel akár a színészválasztásról. Mindezt közel kétszáz millió dollárból.

Őszintén szólva én már a sorozat előzetese kapcsán felfedeztem egy olyan problémát, amit furcsa módon senki sem tett szóvá. Nevezetesen arról van szó, hogy az előzetes során a jedik nyílt ütközetbe kerülnek egy sithhel. Már pedig az SW franchise kontinuitásának és logikai szabályainak megőrzése érdekében minden olyan szereplő, pláne hogyha jedi csak meglát egy piros fénykardot, annak MEG KELL HALNIA. Méghozzá elég rövid időn belül. De erre majd még a cikk során később visszatérünk.

Igazából akár mindegyik részt külön egyesével is széjjel lehet szedni. Speciel én is így fogok most majd tenni. Noha lesznek majd bizonyos dolgok, amikről csak röviden összegezve lesz majd szó. Illetve az sincs kizárva, hogy menet közben véletlenül kihagyok majd valamit. Azonban ígérem igyekszem majd egy teljes és átfogó képet adni arról, hogy mégis mi a baj ezzel az úgynevezett alkotással. Ja igen és a rend kedvéért azt is muszáj megemlítenem, hogy elég erősen spoilerezni fogok.

Mindenek előtt persze azért adjuk meg az egérnek, ami az egéré. A jelmezek pazarul néznek ki. Személyes kedvencem a nemoidi kapitány egyenruhája. Rengeteg változatos idegen faj kerül bemutatásra. Sokaknak a különböző harcjelenetek is tetszenek. Bár szerintem egyedül csak az utolsó részben lévő összecsapás az, ami igazán pazar. Valamint a látvány is úgy nagyjából rendben van. És akkor ezzel ki is fújtak a jó dolgok.

Már szinte kapásból az első rész rögtön egy elég cringe jelenettel indít, egész pontosan azzal a bizonyos az előzetesben is látható kocsmai harc jelenettel. Eleve már ott kezdődik a probléma, hogy orgyilkosságnak akarják beállítani azt, hogy egy igencsak jellegzetes kinézetű maszkos alak, név szerint Mae nyíltan párbajra hívja a helyi jedi mestert. Maga a harc az kicsit ilyen keleties jellegű koreográfiát kapott, vagyis pusztakezes harc sok ugrabugrálással. Aminek a végén természetes a jedi meghal, ám jelezvén hogy Mae annyira azért nem gonosz, életben hagyja a kocsmárost és annak gyerekét.

Ezek után váltunk a jedikre, akik találnak is egy kereskedelmi hajón egy Mae-hez nagyon hasonló lányt, akiről egyrészt kiderül, hogy egykor jedi volt csak elhagyta a rendet. Illetve, hogy Mae ikertestvére és hogy kölcsönösen halottnak hiszik egymást. Ennek a jelenetnek a másik érdekessége, hogy a nyomozást végző jedinek, Yordnak, aki amúgy az egyik főbb szereplő, feltűnik a padavanja, aki utána valamiért a sorozat egészében nem kerül elő többször. De még így csak említés szintjén sem.

Emellett megkapjuk még a másik főjedinket, Sol-t, aki a másik iker Osha egykori mestere volt és mint kiderül van valami múltbéli sötét titka, ami valahogy kötődik az ikrekhez. Természetesen Sol is részt vesz az Osha elleni nyomozásban, ami egyébként valami indokolatlanul túl van nyújtva. Valamint kezdetben még azt akarják sejtetni a nézővel, hogy talán Osha az esetleges orgyilkos, de elég bénán. Viszont a végén persze kiderül, hogy a másik iker Mae is életben van és hogy Osha valójában ártatlan. Egyébként sokan azt állítják, hogy már a sorozat plakátja kapcsán rájöttek erre a csavarra. Bevallom nekem speciel ez nem tűnt fel, de őszintén szólva annyira nem is nagyon érdekelt.

Na de ott a második rész, amiben Mae ismét meg akar orgyilkolni egy másik jedit. Akiről persze kiderül, hogy valamilyen összefüggésben áll az előzőleg meggyilkolt jedivel és Sol-lal is. Ám ami a legszörnyűbb ebben a részben, hogy valami olyan balfasznak akarják beállítani benne az egész jedi rendet, hogy az valami felháborító. Mae konkrétan simán ki-be járkál a jedi templomban, ami oké hogy csak valami kisebb helyi kirendeltség, na könyörgöm, azért ezeket a helyeket általában őrizni is szokták. Pláne azután, hogy egyszer már betörtek hozzájuk és majdnem megölték az egyiküket.

Természetesen főszereplőink elmés nyomozó csapata, vagyis Sol, Yord, Osha és Sol jelenlegi tanítványa Jeckie… basszus komolyan kíváncsi lennék egy olyan spinoff sorozatra, ami bemutatja, hogy Yord tanítványa mégis mi a tökömet csinált ez idő alatt… szóval ők is odamennek abba a templomba. Persze Mae őket is kijátssza egy másik titokzatos és sunyi kinézetű segítője Qimir által és most figyeljetek ráveszi azt a bizonyos jedi mestert, hogy igya meg azt a mérget, amit elé rakott. Az jedi pedig meg is issza, mert állítólag gyötri a bűntudat, azért amit annak idején az ikrekkel tett.

Viszont itt ebben a részben megtörténik az ikrek nagy összetalálkozása, ami valami olyan súlytalan, hogy azt el sem lehet mondani. Meg Mae harcol egyet Sol-lal is. Természetesen szintén ugyanebben a keleti féle pusztakezes ugrabugráló stílusban. De persze a jedik nem tudják elfogni Mae-t, mert a forgatókönyv valamiért ezt éppen nem hagyja nekik. Plusz van egy olyan jelenet, amiben Osha rászegez egy kábítófegyvert Mae-re, viszont bevallom én a mai napig nem tudtam rájönni, hogy most Osha szándékosan lőtt mellé vagy csak szimplán ennyire bénán céloz? Bár speciel inkább az utóbbi felé hajlok.

No és akkor ott van az a bizonyos harmadik rész, ami a legtöbb embert kiakasztotta. Noha bevallom nekem speciel még ez meg a hetedik rész tetszett talán a legjobban, mivel itt úgy éreztem, hogy ennek a résznek van eleje, közepe és vége. Vagyis röviden, szerkezete. Ez a rész egyébként egy afféle múltbéli visszaemlékezés, ahol a közönség megtudja, hogy mi történt az ikrek és Sol között. Illetve itt kapjuk meg az internet által csak komcsi leszbi boszi klánnak keresztelt csoportot is, akik eredetileg az ikreket nevelték, mi több az erő által teremtették őket. Merthogy ez a boszi klán történetesen egy erőhasználó szekta. Ráadásul az erőnek is inkább a sötét oldalát használják.

Egyébként itt sokan azon is kiakadtak, hogy ezek a boszik az erőt nem erőnek, hanem… nos angolul threadnek nevezték. Mondjuk ez szerintem speciel pont csak egy felesleges hisztizés volt, mert aki kicsit jobban ismeri az SW világát az tudja, hogy az erőt többféle képpen is szokták hívni. Speciel a Lázadók sorozatban is volt egy-két rész, ahol más néven hivatkoztak rá. Illetve ha már itt tartunk, akkor bevallom, hogy az én Star Wars-os világképembe sokkal inkább beleillik egy erőhasználó leszbi boszi klán, akik valahogy az erővel csinálnak maguknak gyerekeket, mintsem egy a jedi templom alagsorában félmeztelenül vasalgató templomőr. Vagy mint egy a susnyásban FÉMDETEKTORRAL kutakodó wookie jedi.

Nem, de most így komolyan mégis mi a lófaszt keresgéltek ott kint a semmi közepén egy fémdetektorral? A sithkalózkirálynő elveszett kincsét vagy mit? Bár ha jobban belegondolok ez még mindig egy sokkal érdekesebb történet lenne, mint az, amit végeredményben az Acolyte-ból képesek voltak kihozni. Igen, tudom, hogy a sorozatban van erre egy magyarázat, na de most komolyan. Nem lehetett ezt volna valami kevésbé gázabb módon megoldani?

Szóval a boszik ugye nem akarják, hogy a jedik elvigyék az ikreket. Ám Osha valamiért mégis inkább a jedikkel szeretne menni. Mondjuk ezt speciel meg tudom érteni. Azonban ez ugye a másik ikernek, Mae-nek nem tetszik és bezárja a szobájukba Oshát meg effektíve rágyújtja az egész létesítményt is. Méghozzá pont akkor, amikor a jedik eljönnek és hogyha kell akkor akár erővel is elvigyék az ikreket az általuk gonosznak vélt bosziktól. Természetesen a dolog végén a boszik húzzák a rövidebbet és látszólag úgy tűnik, mintha Mae meg is halna, de hát ugye nem.

Egyébként itt most egy kicsit előre szaladok, mert a hetedik rész egy ugyanilyen a múltban játszódó cselekmény szálat mutat be. Csak ezúttal ezt a jedik szemszögéből. Itt van egy kis összefűzés a Köztársaság Fénykora regények eseményeivel és kiderül, hogy a jedik valamiféle erőanomáliát kutatnak itt. Közben persze rátalálnak a boszikra és az ikrekre. Noha abban nem igazán értenek egyet, hogy pontosan mégis mit kéne tenniük ez ügyben. Viszont Sol és az egyik másik jedi végül elmegy az ikrekért. Közben Sol véletlenül megöli az ikrek… kvázi anyját, aki egyben a kommuna vezetője is. Viszont őszintén szólva hiába próbálják ezt egy félreértésből fakadó hibának beállítani, de amikor ez a főboszi a jedik előtt alakul át egy ilyen fekete füstszerű démon izévé, azt azért elég nehéz nem fenyegetésként értelmezni. Szóval igazából Solnak és a jediknek minden morális alapja megvolt arra, amit tettek.

És akkor jöjjön a negyedik rész, ami bevallom nálam speciel az rúgta el a pöttyöst. Maga a rész amúgy még nem is indul rosszul. A jedik ugye tanácskoznak a kialakult helyzet kapcsán. Majd Sol és társai egy kisebb jedi csapattal elindulnak felkeresni a remeteként élő wookie jedit, Kelnaccát. Közben persze Mae is Kelnacca keresésére indul Qimir társaságában. Itt megint van egy csomó cikkis párbeszéd és ugye mindenki legnagyobb örömére bevezetik a pronoun-okat, ami így magyar fejjel eleve egy elég értelmezhetetlen dolog, de röviden annyi, hogy ezzel igyekeznek nyelvi szinten elmosni a különbséget a férfi és női kifejezések között. Mindezt persze teszik egy bizonyos Basil nevű karakter kapcsán, aki egy ilyen túlméretezett kétlábonjáró hódpatkány kinézetű lény és elvileg a régi kánonban is szerepelt. Mármint maga a faj. Természetesen Basil nem beszél emberi hangon és a jeleneteit feltehetően humorosnak szánták, ám inkább kínosra sikeredtek.

Azonban ami ennek a résznek az egyik legnagyobb hibája, hogy Mae karaktere a cselekmény egy pontján hoz egy teljesen megalapozatlan és hirtelen döntést, miszerint így hogy megtudta, hogy a testvére életben van, így már nem is annyira fontos a jedik iránti bosszúja. Szóval megy és szépen feladja magát és lebuktatja a mesterét, akitől az erőhasználatát is tanulta. Viszont, mint az később kiderül a mestere valójában maga Qimir, aki eddig mindig csak egy maszkban mutatkozott előtte, így nem ismerte fel. Ám most hogy Mae ellene fordult így megöli Kelnaccát és a közönség már azt hinné, hogy emiatt a jedik majd Mae-t teszik felelőssé, de aztán hirtelen Qimir felfedi magát a jedik előtt, mint sith.

Na itt van az a pont, ahol ez a sorozat konkrétan szétbaszta a Star Wars teljes eddig ismert világát. Ugyanis a Star Wars egész cselekményének során a jedik NEM találkozhattak a sithekkel. Vagy ha mégis akkor ott azonnal meg kell hogy halljanak. Márpedig emiatt így most az ötödik részben szinte a sorozat összes eddigi karakterének MEG KELLETT HALNIA. Ami persze végül legalább így is lett. Legalábbis nagyrészt. De ez is olyan, hogy… oké tudom, hogy az ötödik rész sokaknak már tetszett, de igazából messze az volt a LEGROSSZABB.

Ez az egész epizód kvázi egy nagy harc jelenet. De őszintén. A nevenincs jedik mindegyike szinte rögtön a rész elején meghal. Ahogyan azt egyébként kellet is volna. De persze nyilván a stáblistán lévő szereplőket mint Jeckie és Yord picit tovább életben is tartják. Meg persze ugye Solt is. És mindezt sokszor úgy hogy Qimir, a rezidens helyi sith igazából simán megölhette volna mindegyiküket. Bazdmeg konkrétan van egy jelenet, amiben Qimir felülkerekedik Solon és nem öli meg. Miééér?

Ja meg a rész végén van egy másik jelenet, amiben Sol kerekedik felül Qimir-en és már majdnem megölné, de Osha megállítja, mert hogy jaj a gyilkosság a sötét oldalra visz. Majd azután rászabadítják Qimirre a helyi vadállatokat, hogy inkább ők öljék meg őt. Kérdem én, hogy ez mégis mitől erkölcsösebb cselekedett? Meg nem titok, hogy eleve vannak bajaim ezzel az újfajta morális értékrenddel, amit a Disney a jedikre aggatott. Persze lehet hogy bennem van a hiba, de könyörgöm egy jedinek, a rend és az igazság védelmezőjének ne okozzon már lelki válságot veszélyes bűnözőket meg gyilkos vadállatokat elintézni.

Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy ebben a részben Mae megint csinál egy teljesen érthetetlen és semmiből jött száznyolcvan fokos fordulatot és már nem is akarja feladni magát a jediknek. De amikor lehetősége lenne rá, akkor mégsem öli meg Solt. Meg az állítása szerint hőn szeretett testvérét is olyan lazán képes otthagyni a helyi vadállatoknak, illetve a gonosz Qimirnek, aki természetesen nem hal meg ebben a részben, hiába tűnik úgy mintha. De a többi másik karakter, főként Yord is képes full logikátlan és egymásnak ellentmondó dolgokat csinálni konkrétan egyik pillanatról a másikra.

Na és akkor ott van a hatodik rész, ami ahogy a készítők fogalmaztak majd megfogja változtatni a közönségnek a sorozatról alkotott véleményét. Illetve megkérdőjelezi majd mindazt, amit a jó és a rossz fogalmáról gondolunk. Hát nem meglepő módon egyik dolog sem vált be. Viszont cserébe a közönség kapott egy meglehetősen bizarr fürdőzős jelenetet Qimir és az általa valamiért fogságban tartott Osha között. És oké értem én, hogy ez a jelenet a női nézőknek akart szólni, ám hogy ezt bevallottan A szürke ötven árnyalata inspirálta az azért némileg necces. Főleg, hogy ez a sorozat tizenkettes korhatár besorolású.

Meg újfent minden még meglévő karakter olyan idióta és érthetetlen döntéseket hoz. Sol nem elég, hogy ott hagyja az állítólag szeretett padavanja Jecki és társai holtestét, de nem szól semmit a többi jedinek a sithről. Mae az ikertestvérének adja ki magát és újfent meg akarja ölni Solt, de aztán mégse. Majd aztán mégis. Kínos véletlenek miatt félbemaradnak fontosnak szánt párbeszédek. Na és persze Basil. Csóri űrpatkány ott szerencsétlenkedik meg betámadja Mae-t, de igazából nem ám jelezné Solnak vagy a többi Jedinek, hogy mi a helyzet. Szóval ez is egy teljesen felesleges rész, ami csak az időt és a nézők agyát húzza.

Viszont ezzel el is érkeztük az utolsó epizódhoz, ami véleményen szerint tökéletesen jellemzi az egész sorozatot. Egy összecsapott káosz, amiben ugyan vannak érdekes elemek, viszont semminek sincs értelme. Sol visszamegy Mae-vel a boszik bolygójára, de minek. Osha utánuk megy, mert azt hiszi Mae meg akarja ölni Solt és Qimir valamiért most már szót is fogad neki. Egy jedi különítmény elindult Sol után, mert azt hiszik, hogy ő a felelős mindenért. Közben van valami mókolás azzal, hogy a Szenátus valamiért jobban bele akar szólni a jedik dolgaiba. Ami amúgy megjegyzem egy tök érdekes szál, csak sajnos túl későn jött.

Ugyan Sol és Qimir végző párbaja tényleg kurva jó, de cserébe ott van Mae és Osha harca, ami meg kurva gáz. Egy rövid cameo erejéig megmutatják nekünk Plagueist és Yodát. Természetesen a legvégén Osha kvázi átáll és megöli Solt, amiért az bevallja hogy megölte az anyját. Noha azt persze nem teszi hozzá, hogy „héj amúgy épp átalakulóban volt valami ilyen füstszörny izévé, amiről azt hittem, hogy meg akar minket ölni” Valamint nyilván a végén a jedik úgy állítják be mintha Sol hibája lenne minden. Ja és Mae memóriáját valamiért törlik, hogy ne tudja feladni Oshát és Qimirt. Hol ott persze magukkal is vihették volna, vagy Qimir meg is ölhette volna. De hát ugye ezen a ponton már ki az, aki logikai összefüggéseket keres ebben az alkotásban?

Az mindenki számára elég egyértelmű, hogy az Acolyte története valami borzalmas módon van megírva. Konkrétan tanítani valóan rosszul. Persze a színészek egy része igyekezett kihozni ebből azt amit lehetett. Lee Jung-jae és Manny Jacinto messze jobb sorsa érdemes színészek és talán az egyetlen értékelhető pontjai ennek a sorozatnak. Viszont akkor most így a cikk végén muszáj kitérni az Acolyte körüli botrányra is, mert azért az sem volt semmi.

A népharag kimutathatóan a harmadik rész után kezdett el rázúdulni erre a sorozatra. Ekkor a főszereplő Amandla Stenberg kirakott a közösségi médiába egy olyan meglehetősen bizarr zenés videót, amiben folyamatosan csak a rajongókat alázta és következetesen rasszista, homofób nőgyűlölőnek bélyegzett mindenkit, aki bármilyen kritikával illette ezt a sorozatot. Ezt a színésznő később is folytatta, aminek következtében végül a Disney vezetésével is összeveszett és így konkrétan kirúgták. Amire persze Amandla rögtön bevágta az áldozati pózt és folyamatosan azzal jött, hogy őt a bőrszíne és a nemi hovatartozása miatt akarják ellehetetleníteni. Pedig valójában csak egy arrogáns és ahhoz képest messze tehetségtelen személy, aki túl sokat képzel magáról.

A másik pedig maga a sorozat úgymond készítője Lesley Hadland, aki az őt és az alkotását ért kritikákra szintén csak úgy reagált, hogy mindenki, aki őt vagy az Acolyte-ot szidja az valójában rasszista, szexista és egy bigott tuskó, akik nem bírják elviselni ha erős női karaktereket látnak a filmekben. Vagy hogy a kritikáknak nem lehet, sőt nem is szabad hinni és hogy miért nem tudják őt békén hagyni, hogy megvalósíthassa az álmait. Természetesen ugye mondanom sem kell, hogy őt is effektíve azonnal menesztették. Vagy legalábbis leállították az összes jelenlegi projektjét, ami a Disney-nél készült volna. Amire Lesley nyilván berágott és ő is csak tovább gyalázott mindenkit.

Egyébként ha már itt tartunk, akkor rohadtul nem értem, hogy az Acolyte milyen jogon kapott engedélyt, hogy eleve több évadnyi anyagot kezdjenek el forgatni, illetve mint kiderült lett volna hozzá egy csomó spinoff sorozat is. Továbbá Hadland csinálhatott is volna három vagy akár több Köztársaság Fénykorás filmet, szintén Disney+-ra. Összehasonlításként a jóval nagyobb rajongói bázissal rendelkező Ashoka sorozat esetében sokáig a második évad is kérdéses volt. Az Acolyte-nak meg konkrétan már az elkészülése előtt járt ez a jog? Mire fel?

Tudjátok még az élőszereplős Kishableányról szóló cikkben fejtettem ki azt, hogy az a legnagyobb baj ezzel az egész WOKE mozgalommal, hogy kurva jó alibit biztosít a tehetségtelen szar alkotóknak. Mert őszintén ha már mindenáron valamilyen LMBTQ-s személlyel szeretnének együtt dolgozni, akkor nem lehetne keresni valaki olyat, aki mondjuk ért is ahhoz, amit csinál?

VÉGSZÓ

Őszintén szólva én nagyon remélem, hogy a Star Wars, mint alkotás és mint franchise képes lesz majd felépülni ebből a csapásból is. Mert mondjon bárki bármit ebben a szériában igenis van még érték, amit kár lenne veszni hagyni.